|
 Felemelő pillanat volt az Ordo Hungariae életében, hogy XVI. Benedek Pápa, Jézus Krisztus földi helytartója, a Római Katolikus Egyház feje áldását küldte Rendünknek.
Őszentsége XVI. Benedek Pápa egyházi áldása….
Felemelő pillanat volt az Ordo Hungariae életében, hogy XVI. Benedek Pápa, Jézus Krisztusföldi helytartója, a Római Katolikus Egyház feje áldását küldte Rendünknek.
Meghatottan, szerénységgel teli tisztelettel, de mégis büszkén fogadtuk, ezt az igen jelentős kitüntetést, s mondhatjuk Rendünk eddigi életének elismerését!
Az Ordo Hungariae lovagjai előtt a Rend élete, tevékenysége, de a történelmi múltja is döntően ismert. A lovagi cselekedetek összessége teszi a Rendet azzá, amilyen megítéléssel mások vélekednek róla!
Egy kicsit azért időzök e gondolatnál, mert fontos, hogy minden olvasó tájékozott legyen, lehessen mindazzal, ami Rendünket, minket lovagokat minősít! Lovagnak lenni kitüntetés, egyben felelősség. Természetesen tudjuk, hogy igen sok ember él úgy, mutat példát emberségből, empátiából, segítségnyújtásból, akik rászolgáltak volna már régen arra, hogy lovagok legyenek, lehessenek.
Amikor a lovagavatásra történő „ajánlások” történnek, azoknak az alapjai ezek, talán annyival több, hogy lovag tehet „ajánlást”, melynek garanciának is kell lennie, felelősséget kell vállalnia a „jelöltjéért”, hogy mindenben megfelel ezen „intézmény” elvárásainak, s céljai teljesítésének.
A lovagság olyan kitüntetés, melyben az ember egyszer részesülhet, s ezt a kitüntetést soha sem „vetheti” le, ennek megfelelően kell élnie, cselekednie, példát mutatnia. Ez utolsó fogalom az egyik legjelentősebb, hiszen a „segítség” sokféle lehet. A példamutatás hatása viszont korlátlan! Fontos, hogy minden területen legyen ez a példamutatás jelen, a tiszteletben, megbecsülésben, szeretetben…
Így lehetünk emberek, így lehetünk jó lovagok, így vívhatjuk ki mások elismerését, tiszteletét!
És ez a legfontosabb!
S a „Pápai Áldásról”, melyet Őszentsége oklevélben deklarálva adományozott, mindezeket, melyekről írtam, átfogóan és teljességgel érzékeltette: „Jó úton haladtok, dicséret mindenért, s cselekedeteiteket kísérje az Isten áldása!”
Ezek azok a szavak, melyekért érdemes élni, s minden eddigit folytatva maradjunk azok, akiknek mutatkoztunk!
Rendünk eddigi élete, lovagjaink cselekedetei, a Nagymesterek áldozatos munkája, az egész Rend helytállása eredménye ez az áldás!
Én, mint a Rend jelenlegi nagymestere kérem mindazokat, akik segíthetik Rendünket, ha többel nem, jó szavukkal, szeretetükkel, soha ne tagadják meg ezeket tőlünk! Lovagjainktól azt kérem, kövessetek el mindent, hogy továbbra is méltónak mutatkozhassunk erre a kitüntetésre és igazolhassuk, hogy „megszolgáltuk” ezt az elismerést.
Távol Tőletek, de lélekben közel hajtok fejet előttetek, köszönök minden áldozatot, s egyben kívánom, hogy ez az áldás kísérjen Titeket az élet minden területén!
Dr Király Csaba
Nagymester
 |
