Az álomlista…

Az álomlista előélete: A Tolnai Lajos Gimnázium igazgatónője megkereste az Ordo Hungariae –t és ecsetelte, milyen körülmények között kell nap,- mint nap helytállniuk az oktatás szép, ám egy cseppet sem könnyű mezején, ahol egyre kevesebb anyagi eszköz jut a feltételek normalizálására, szinten-tartására, kérte, ha a Rend tud, segítsen a kis „nebulókon”… s, néhány megfogalmazott kérés „ az álomlista” el is hangzott!

Attila hallgatta, majd nemes egyszerűséggel annyit mondott: „Igazgatónő, értem! Kérem küldje el azt az álomlistát, mely a legsürgetőbb megoldást igénylik!” Ez a lista meg is érkezett, azóta már több „kívánság” teljesítésre került, s ez az egyik, melyről Attila írt, azt hiszem, szavai ékesszólóak, külön kommentár nélkül:

„Az történt, hogy a Tolnai Lajos Gimnázium igazgatónőjének álom listájáról újra teljesített lovagrendünk egy -két tételt.”

Az adományunk: egy akácfarönk kerti garnitúra, mely elképzelhetetlen segítséget nyújt a kiscsoportos foglalkozásokon. Kint a természetben, annak megfigyelése, közben speciális feladatok elvégzése. A szabadidő hasznos kihasználásáról nem is beszélve. Egy pedagógusnő mondta, míg lerakodtuk az autót: nem is tudjuk, hogy milyen hasznos dolgot tettünk és milyen öröm ez számukra!

Volt még kérés, vágy, az álomlistában, s ez a kerékpár! Az Ordo Hungariae lovagjai, támogatói mintegy 10 db kerékpárt adományozott az iskola tanulóinak.

A sérült, fogyatékkal élőknek az inger-gazdag környezet „orvosság”! A környék gyönyörű, nem kell külföldre menni ahhoz, hogy a természetben kikapcsolódhassunk- mondta az Igazgatónő! A kerékpárokkal „behozták” közénk a „csodálatot”, az Isten alkotását, csak annyit kell tennünk, hogy felpattanjunk a kerékpárra, s néhány perc múlva már kinn „karikázunk” a szabadban. A természet látványán túl, még egészség megőrzése, a test kondicionálása is helyet kap. Meggyőződésem, hogy a kisdiákok tanulmányi előmenetelénél is meg fog látszani, mert jutalom lesz az, hogy ki pattanhat nyeregbe és vehet rész a túrákon!

A meghatódott Igazgatónő szavait hallva: „Sokszor fogjuk még mondani: nagyon köszönjük! Talán ez így száraznak tűnik, de mindaz, ami e szerény szavak mögött van, azt csak érezni lehet. S amint láttam az Önök arcán, mekkora szeretettel jöttek és adtak, tudom, szívükben érzik, mit is akartam mondani”!

A Humanitárius Tanács „egyszerűen csak ennyit mondott: jó project volt”

Úgy gondolom ez a jó projekt is igazolja az  összefogás,  a lovagi eszme fontosságát. Az Ordo Hungariae és a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége itt és most is bizonyította hasznosságát!

Köszönet: Sir Dr Niklós Andrásnak, Sir Dr Téglás Sándornak, Sir Pintér Ferencnek, Lovag Kupi Lászlónak önzetlen segítségéért. Köszönjük Sir Domonyi László teherautóját, Dáma Varga Attiláné adminisztrációját, kezdve a körlevelek szétküldésétől  a mindenféle „papír” munkáig. Az egészet szervezte és kivitelezte az Ordo Hungariae Humanitárius Tanácsának elnöke, a KMFAP Dél-magyarországi Igazgatója: Lovag Varga Attila”